Abszurd

Ez a legjobb szó, amit erre az országra mondhatok. Néhány példa:

Lyukas a busz alja. De nem kicsit, nagyon. Akkora lyuk volt rajta, hogy láttam az alattunk futó aszfaltot, egy kisebb gyerek simán kieshetett volna rajta. Azért a buszsofőr megállt az ÚT KÖZEPÉN, hogy a jegyellenőr leszaladhasson virágfüzérért, amit aztán a törött visszapillantó tükörre helyezett, mert anélkül ugye nem mehetünk sehová.

Valamelyik nap három tehénnel jöttem haza. Egy foltos, egy szürke, egy barna, meg én szépen lassan baktattunk egymás mellett az úton kábé negyed óráig. Néha rám néztek, néha rájuk néztem, tudomásul vettük a másik jelenlétét és sétáltunk haza. Nagy előnye, ha tehénnel mész haza, hogy az autók megállnak, vagy kikerülnek, de semmiképp se akarnak elütni. Ha egyedül mész, ez nincs így. A tehén többet ér, mint a gyalogos.

Tegnap egy esküvőn voltunk, bár nem voltunk meghívva. Egyik percben még az utcán tépelődünk, hogy merre menjünk tovább, másik percben már A SZÍNPADON állunk az ifjú pár mellett, ők mint a karácsonyfa - talpig aranyban és csillogásban, mi farmerben és pólóban arcunkra fagyott vigyorral, vörös fejjel tűrtük a fényképezőgépek kattogását és a videókamera melletti hatalmas lámpa szemünkbe világítását. Erről még lesz szó az Éva-n.

Múlt héten egy vaddisznó evett az út szélén lévő szemétrakásból, mellette pedig egy vörös színű kutya végezte a dolgát. Miután készen lettek - egyik az evéssel, másik a másikkal - beügettek a bozótosba.

Ilyenek vannak itt.

Felelősség

Ma belement egy motor Tomi motorjába az úton. Balról előzött a pasi, bevágott Tomi elé, a motorok összeakadtak és egy előttük lévő autó állította meg őket. Senkinek nem lett baja, a motor picit megsérült. Egyértelműen a másik volt a hibás, de ahogy megálltak, a pasi gázt adott és elhúzott, Tomi hiába kiabált utána. Ez nem az első eset egyébként, hogy ütközésnél/koccanásnál elhúznak vagy még nekik áll feljebb, noha egyértelmű, hogy az ő hibájukból történt a dolog. 

Ez az egész arról szól, hogy beléjük van kódolva a felelősség alól való kibújás. Ez nem az egyén hibája, hanem a társadalomé, ami ilyenné teszi őket. Amikor a nők ivarérettek lesznek (vagy még azelőtt), férjhez adják őket, és onnantól kezdve csak a gyerekszülés és a háziasszonyi feladatok ellátása a reszortjuk. A férfiak hazaviszik az új asszonyt a házhoz, de ez nem jelenti azt, hogy ők ketten önálló életet kezdenének. Az ún. joint family lényege az, hogy generációk élnek együtt, ahol az idősebbek diktálnak. Jellemző, hogy közös bankszámlájuk van és a családfő apanázst ad az akár már felnőtt fiának is, aki ennélfogva nem tanul meg bánni a pénzzel, nem tud ügyeket intézni sem, mindenben a családfőre kell támaszkodnia. 

Vandana, a kolléganőm 25 éves és előző hétvégén volt először olyan az életében, hogy egy éjszakát házon kívül töltött; elment a barátaival kirándulni. De ezt is nagy harcok árán alkudozta ki az apjától, aki ki volt borulva, hogy a lánya valahol máshol tölti az éjszakát. Szintén ő mesélte, hogy mester képzése alatt (angol irodalmat hallgatott az egyetemen) egyszer kihagyott egy szemináriumot, amiért büntetést kapott: hétvégén be kellett mennie az egyetemre és beülni a tanulószobába egy egész délutánra és ott tanulni - szilencium magyarul, csak az nálunk a 70-es években volt Magyarországon, most pedig 2012-t írunk. Az is mindennapos dolog, amikor például a menedzsment hallgatókat üzemlátogatásra viszik, akkor egyesével libasorban kell haladniuk, méghozzá szigorú csöndben. És ezek huszonéves felnőttek! Szóval hiába vagy felnőtt, úgy bánnak veled, mint egy gyerekkel. A szülő dönt a pénzügyeidről, hogy hová mehetsz és mikor és kivel, na meg arról is, hogy ki lesz a társad egy életen át. Éppen ezért nem tanulnak meg bánni a pénzzel, menedzselni az életüket vagy elismerni, ha hibáztak: mert nem kerültek soha olyan szituációba, hogy ezek a képességek kifejlődhettek volna. A rendszer így tud önfenntartó lenni: ha öntudatos, felelősségteljes felnőtteket nevelnének a gyerekekből, egy egész generáció lázadna fel a kényszerházasságok és a joint family intézménye ellen.