Felelősség

Ma belement egy motor Tomi motorjába az úton. Balról előzött a pasi, bevágott Tomi elé, a motorok összeakadtak és egy előttük lévő autó állította meg őket. Senkinek nem lett baja, a motor picit megsérült. Egyértelműen a másik volt a hibás, de ahogy megálltak, a pasi gázt adott és elhúzott, Tomi hiába kiabált utána. Ez nem az első eset egyébként, hogy ütközésnél/koccanásnál elhúznak vagy még nekik áll feljebb, noha egyértelmű, hogy az ő hibájukból történt a dolog. 

Ez az egész arról szól, hogy beléjük van kódolva a felelősség alól való kibújás. Ez nem az egyén hibája, hanem a társadalomé, ami ilyenné teszi őket. Amikor a nők ivarérettek lesznek (vagy még azelőtt), férjhez adják őket, és onnantól kezdve csak a gyerekszülés és a háziasszonyi feladatok ellátása a reszortjuk. A férfiak hazaviszik az új asszonyt a házhoz, de ez nem jelenti azt, hogy ők ketten önálló életet kezdenének. Az ún. joint family lényege az, hogy generációk élnek együtt, ahol az idősebbek diktálnak. Jellemző, hogy közös bankszámlájuk van és a családfő apanázst ad az akár már felnőtt fiának is, aki ennélfogva nem tanul meg bánni a pénzzel, nem tud ügyeket intézni sem, mindenben a családfőre kell támaszkodnia. 

Vandana, a kolléganőm 25 éves és előző hétvégén volt először olyan az életében, hogy egy éjszakát házon kívül töltött; elment a barátaival kirándulni. De ezt is nagy harcok árán alkudozta ki az apjától, aki ki volt borulva, hogy a lánya valahol máshol tölti az éjszakát. Szintén ő mesélte, hogy mester képzése alatt (angol irodalmat hallgatott az egyetemen) egyszer kihagyott egy szemináriumot, amiért büntetést kapott: hétvégén be kellett mennie az egyetemre és beülni a tanulószobába egy egész délutánra és ott tanulni - szilencium magyarul, csak az nálunk a 70-es években volt Magyarországon, most pedig 2012-t írunk. Az is mindennapos dolog, amikor például a menedzsment hallgatókat üzemlátogatásra viszik, akkor egyesével libasorban kell haladniuk, méghozzá szigorú csöndben. És ezek huszonéves felnőttek! Szóval hiába vagy felnőtt, úgy bánnak veled, mint egy gyerekkel. A szülő dönt a pénzügyeidről, hogy hová mehetsz és mikor és kivel, na meg arról is, hogy ki lesz a társad egy életen át. Éppen ezért nem tanulnak meg bánni a pénzzel, menedzselni az életüket vagy elismerni, ha hibáztak: mert nem kerültek soha olyan szituációba, hogy ezek a képességek kifejlődhettek volna. A rendszer így tud önfenntartó lenni: ha öntudatos, felelősségteljes felnőtteket nevelnének a gyerekekből, egy egész generáció lázadna fel a kényszerházasságok és a joint family intézménye ellen.