A kollégáim elég lazán kezelik ezt a munkahelyet. Csütörtökönként mindenki otthonról dolgozik, ami azt jelenti, hogy be vannak jelentkezve a gmail-be, hogy mindenki más lássa, hogy a gép előtt ülnek, valójában persze senki nem csinál semmit. Péntekenként általában házon kívül ebédelünk, ami még a szokásosnál is hosszabb ideig tart. Utána rendszerint kávézni megyünk az egyik plázába, ahonnan meg már nem megyünk vissza az irodába, mert minek is, elvégre péntek van.
A főnököm egy hónapon keresztül nem volt hajlandó megcsinálni a közös projektünk rá eső részét. Kértem személyesen, hívtam telefonon, emailt is írtam, de semmi változás nem történt. Az amerikai elnökválasztás napján egész délelőtt a gép előtt ültek az ír kollégámmal és visítva szurkoltak Obamának órákon keresztül. Miután vége lett az őrjöngésnek, megint megpendítettem, hogy megcsinálhatná a feladatát, mire közölte, hogy sajnos nem ért eddig rá, mert nagyon elfoglalt volt. Azóta sem csinálta meg, a projektet töröltük.
Anindyu, a grafikus délelőtt 11-kor küldött egy üzenetet, hogy nem ér be ebéd előtt, mert éppen mos.
Egyik nap nagyon esett az eső, erre senki nem jött be az irodába rajtam kívül, mert féltek, hogy megáznak.
Múlt hét pénteken a PR-os Vandana talált egy oldalt a neten, amin trükkös játékok vannak. Az egyiknek az a lényege, hogy egy macskát kell bekeríteni egy adott nagyságú pályán, de a macska nagyon ügyes és nehéz túljárni az eszén. Vandana elküldte mindenkinek a linket, így az egész iroda órákon keresztül a macskát kergette, akinek meg sikerült bekeríteni, azt nagy ovációval megünnepelték.
Anish, a marketinges, aki mellettem ül, már másfél órája a FarmVille-lel játszik, most épp salátát ültet. Komolyan.
Én meg Nektek írok ahelyett, hogy azt csinálnám, amiért a fizetésemet kapom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése