Kell egy tehén

A cím nem egy most szerveződő mozgalomra utal, hanem szó szerint értendő: kell egy tehén. Megmagyarázom:

Eddig nagyjából meg volt oldva a közlekedés a munkahelyem és a lakás között, mert reggel elmentem busszal, este visszahozott motorral a kollégám, Anish. Az utóbbi napokban viszont Anish vagy nem jön be dolgozni, vagy a feleségéért kell mennie, ezért nekem alternatív megoldás után kell néznem. Tomit se rángathatom ki minden nap a világ végére, hogy hozzon el a munkahelyemről, így is elég időt tölt a forgalomban szegény. 

Marad a busz, amivel önmagában semmi baj nincs. A baj azzal a kétszer másfél kilométerrel van, amit a munkahelyem és a buszmegálló, illetve a buszmegálló és a lakásunk között gyalog meg kell tennem. Vadászpilótának is beillő képességeim odáig fejlődtek, hogy már a legapróbb szívdobbanás nélkül viselem, ha tőlem három centire ötszáz decibellel rám dudál egy kamion, ha érintőre vesznek a sebesen száguldozó járművek, illetve akkor se rezzenek össze, amikor percenként négyszer majdnem elgázolnak. Amúgy elég ostoba vagyok, vagy legalább is elég lassú a felfogásom, mert két hónap ittlét sem tudta kiölni belőlem a természetes reakciót, amit a zöld gyalogoslámpa felvillanása kivált. Én buta ilyenkor megnyugszom és mindig el akarok indulni abban a hitben, hogy majd most biztonságosan átkelhetek az úton. Szerencsére egy orrom előtt százzal elhúzó jármű ilyenkor mindig figyelmeztet, hogy hohó, nem Európában vagy, barátom! Ez itt India! Otthon, ha zöld a lámpa a gyalogosnak, akkor nagy a valószínűsége, hogy átkelhetsz az úton, nem fognak elütni. Itt fordítva van: ha piros a lámpa, akkor van rá esély, hogy sehonnan sem jön jármű és ha szerencsés vagy, ilyenkor átiszkolhatsz a túloldalra. Ha viszont zöld a lámpa a gyalogosnak, akkor biztos lehetsz benne, hogy valamelyik irányból rád engedik a forgalmat és ilyenkor nikkelbolhára emlékeztető módon pattogsz egyik irányból a másikba kicselezve a rohanó és dudáló járműveket, közben meg szurikáta-módjára kapkodod a fejed ide-oda, mert sosem tudhatod, hogy melyik irányból érkezik a veszély. Mivel ebben a remek élményben az utóbbi pár napban többször is volt részem, rájöttem, hogy sürgős megoldásra van szükség, ha biztonságban haza akarok érni. Miután tegnap leszálltam a buszról és elindultam, hogy a ház és a buszmegálló közti másfél kilométert megtegyem, szembejött velem a megoldás az utcán. A nagy, barna, kövér tehén egy darabig mellettem baktatott és ez bizony nagyon sokat segített a helyzetemen: az addig agresszív és sebes járművek már nem vettek érintőre, nem dudáltak annyit, hanem szépen lelassítottak és kikerültek. Nem kellett többé cikk-cakkozva ugrálnom az autók elől, a fejemet idegesen ide-oda kapkodva: biztonságban voltam, a tehén védelmet jelentett. Gondolkoztam rajta, hogy valami zöldséget lógatva az orra előtt hazáig kísértetem magam, de sajnos pár száz méter után ideiglenes testőrömet elcsábította egy hatalmas szemétrakás, amiből nekiállt falatozni. Hiába vártam, hogy hátha meggondolja magát és két szép szememért otthagyja a bűzös kupacot, nem tette. Folytattam hát a vesszőfutást az autók között és közben azon gondolkoztam, hogy honnan lehetne szerezni egy tehenet. Mindenhol ott vannak ugyebár, nem lenne nehéz elkötni egyet. Ha valahogy rá tudnám venni, hogy jöjjön velem haza, a probléma akkor sem lenne megoldva, mert nem tudnánk hol tartani. Ezért arra jutottam, hogy be kéne tanítani két jószágot: az egyiket arra, hogy a munkahelyem előtt várjon délután és tegye meg velem a buszmegállóig vezető utat bástyaként védelmezve engem, a másikat pedig arra, hogy a buszmegállóban várjon, ahol leszállok és jöjjön velem haza. Már le is gugliztam a "Rent a cow in India" kifejezést, de nem találtam semmi használhatót. Várom a javaslatokat.